gangike

Szép volt ez az éjjel. Úgy kezdődött, hogy a délutános Józsi bácsi nagyon idegesen panaszkodott és bazmegolt az ebédlőben, mi pedig Misi bácsival a tükörben vigyorogtunk egymásra és mindkettőnk arcán tükröződött némi káröröm. Aztán bementünk, és leesett mindenkinek, hogy amit Józsi bácsi nem tudott megszerelni (értsd: az összes gép), az még mindig szar, és Misi bácsinak kell megoldania a problémákat. Szóltam neki, hogy megint leállt az egyik gépem, egy kalapáccsal intett, hogy mindjárt jön. Tíz perc múlva már neurotikusan üvöltötte, hogy Évi, baszd meg, hova raktam a kurva szikét?!, miközben dolgokat szórt az asztal egyik feléről a másikra. Ritkán lát az ember olyan reményvesztett arcot, mint amilyen neki volt, amikor vállig a gépemben volt, és Edina odajött azzal, hogy megint szar az övé is. Ja, és mindehhez a háttérzaj Eszti gépének a nagyjából másfél percenkénti sikítása volt. Aztán természetesen minden megjavult, mindenki megnyugodott és még a gyáron kívüli idegbajainkat is meg tudtuk osztani egymással.