gangike

Ma egy utált-rettegett gyárban voltam délelőtt. Jobb volt, mint amire számítottam, bár meglehetősen apró kütyüket kellett összeszerelnem. Nem szeretem ezt a mindig máshova megyek dolgozni dolgot, sose szerettem, a kis autista lelkemnek kell az állandóság meg a jól ismert, esetleg szeretett emberek. De csak ez a hét lesz ilyen. Ami még elviselhetőbbé teszi: holnap hozzánk megyek, mert a szomszéd gyárból valami próbát basznak a két gépen, amit augusztusban megnyertem "enyémnek", és kellek. Ami kibaszott jó.