2014. január 24., péntek

Az olyan éjszakákat is szeretem, amikor szó szerint minden elromlik, nem tartunk szünetet, mert nincs rá idő, négyen felváltva káromkodunk üvöltve, időnként sírni van kedvünk, néha odamegyünk a másikhoz, hogy a vállára hajtott fejjel nyüszítsünk, de mindezek ellenére húsz percenként kitör egy kollektív röhögőroham.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése