Hát igen, a féktelen mulatozás megtette a hatását, úgy megfáztam, ahogy már régen nem sikerült.
Délután hatig egész emberien voltam. Nem tudom, ez összefügg-e azzal, hogy Misi bácsi akkor ment el, és addig tartotta bennem a lelket, de arra tippelek, hogy igen. Aztán már fájt levegőt venni, fájt beszélni, és fáztam, de cseszettül. Végül is megtaláltam a pozitívumot abban, hogy Misi bácsi lelépett: kisajátíthattam a melós kabátját, ami azért kicsit segített, meg Józsi bácsi próbálkozását is értékeltem (felcseszett minden fűtést és lebaszta Zsoltit, hogy ha már muszáj nálunk kevernie a targoncával, akkor legalább az ajtót ne hagyja felhúzva).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése