El tudom képzelni, milyen arcom volt reggel műszakváltáskor, ha Misi bácsi úgy érezte, meg kell ölelgetnie, mielőtt bármit kérdezne, mondana vagy csinálna.
(Közben látom, hogy meghívtak egy blogos játékba, aminek nagyon örülök. Legalább már tudom, mivel fogom elütni a délelőtt unalmas perceit.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése