Ez a nap arról szólt, hogy újra meg újra rájöjjek, hogy az enyémek a legjobb munkatársak és hogy milyen jó is nekem. Délre mentem, Zoli bácsi (újbácsi 1) letámadott, hogy hát miért nem délelőttre jöttem, még ilyet, örült volna, ha itt vagyok, meg amúgy fél délelőtt rólam beszélgettek, és én milyen klassz kislány vagyok. Aztán Misi bácsi mondta, hogy kicsit szarul van, onnantól az én meg Robi fél szeme csak őrajta volt, ötpercenként mászkáltam oda hozzá. Aztán amikor én is mondtam, hogy szarul vagyok, Rami szó nélkül cserélt velem gépet, hogy tudjak ülni, Robi pedig onnantól már engem is figyelt. Aztán megérkezett a főnököm, akitől nem is olyan régen még rettegtünk, és mondtam neki, hogy miért cseréltünk gépet, amire az volt a válasza, hogy menjek haza nyugodtan, de mivel nem akartam, megesketett, hogy ésszel dolgozom. Amikor elfordultam, azt még hallottam, hogy "meg Misi, te is üljél le a seggedre!". És mehetek holnap is melózni, ami tök jó.
És holnap Presser koncert, ami még jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése