2014. április 23., szerda

Ma akkor vigyorogtam igazán először, amikor kora hajnalban egyik-egyik kezünkben kávéval öleltük egymást Misi bácsival, és próbáltuk nem leönteni a másikat. Azóta nagyjából folyamatosan vigyorgok. Jó, ha szeretnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése