2014. április 23., szerda
Ma akkor vigyorogtam igazán először, amikor kora hajnalban egyik-egyik kezünkben kávéval öleltük egymást Misi bácsival, és próbáltuk nem leönteni a másikat. Azóta nagyjából folyamatosan vigyorgok. Jó, ha szeretnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése