2014. május 29., csütörtök

Tegnap este fél tizenegykor majszoltuk a csokit, amit a nagyfőnök hozott nekünk Németországból, és arra gondoltam, hogy azért mégis csak kurva jó nekünk.
Ma reggel köszönés nélkül, hulla fáradtan Misi bácsi vállára borultam, ő annyit kérdezett együttérzően, hogy ennyire?, mire én mondtam, hogy ennyire nem, de azért eléggé!, és arra gondoltam, hogy azért mégis csak kurva jó nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése