gangike

Ültem törökülésben a csarnok közepén egy raklapon, nagyon apró dolgokat válogattam, sütött a nap, körbenéztem, és az dübörgött bennem, hogy rohadt szerencsés vagyok, mert ott vagyok, ahol a legjobban szerettem lenni az elmúlt lassan másfél évben, és most itt a nyár, holnap megcsinálom az utolsó pótpótpótvizsgát, és balatonozni fogunk Juliékkal, egy hónap múlva jön haza Jázi, és nem érdekel semmi. És tényleg nem. Nem érdekel, meglesz-e a vizsga. Nem érdekel, mi lesz ősszel. Az se érdekel igazából, mi lesz nyáron. Csak idén nyáron is legyen egy hely, ahol minden jó, csak szeressenek és szerethessek úgy, mint tavaly.