2014. július 1., kedd

Hálás vagyok annak, aki azt írja, hogy szeret és küld sok figyelemelterelőt; annak, aki a saját idegbaja mellett az enyémet is kezelgeti és megdicséri az elbaszott metaforámat; annak, aki reggel megölel; annak, aki elém áll, hogy a vállára borulhassak, megfogja a kezem és hazudik valami szépet; annak, aki rám néz, és megérti, hogy most nem kéne hozzám szólnia; annak, aki rám néz, és tudja, hogy most kérdeznie kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése