2014. szeptember 29., hétfő

Az életemnek annyi jelentéktelen, mégis iszonyú fontos mozzanata játszódott a gyárban, főleg a körül a három gép körül, amikkel néha olyan sok bajunk van. Hány maratoni beszélgetés, hány hallgatás. Hány ölelés, hány puszi, hány könny, hány mosoly, hány önfeledt röhögés. Hány vallomás. Hány vigasz, hány hála. Hány hiány, hány vágy. Hány csibészség, hány összenézés. Hány szorongás, hány fáradtság, hány büszkeség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése