Az életemnek annyi jelentéktelen, mégis iszonyú fontos mozzanata
játszódott a gyárban, főleg a körül a három gép körül, amikkel néha
olyan sok bajunk van. Hány maratoni beszélgetés, hány hallgatás. Hány
ölelés, hány puszi, hány könny, hány mosoly, hány önfeledt röhögés. Hány
vallomás. Hány vigasz, hány hála. Hány hiány, hány vágy. Hány
csibészség, hány összenézés. Hány szorongás, hány fáradtság, hány
büszkeség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése