Van az az ölelés, amikor a csarnok közepén vihogva, ugrálva csimpaszkodik a nyakába a két leány - a viszontlátás öröme. Meg van az az ölelés, amikor az ajtóban megvárva, mosolyogva, csendben kapaszkodom bele én - a viszontlátás öröme, a hiány, az összes szar, amit csak pár szóval tudtam eddig említeni neki, meg hogy soha többé ne csinálja ezt velem.
Misi bácsi visszajött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése