Viki tavaly nyáron még olyan volt, mint egy mumus: a többi diák mondta, hogy kibaszott egy sárkány, én meg kerültem, mint a tüzet - tegnap reggel röhögve öleltük egymást (ami mindkettőnktől elég nagy szó). Az Öregtől tavaly még féltem, most már ismerem a dilijeit, tudom, mikor nem kell hozzászólni, de amúgy nagyon bírom. Tavaly féltem délelőttözni, főként az előbb felsorolt két ember miatt, aztán végigdélelőttöztem négy hónapot, és megszerettem a társaságot. Jó, hogy azért változnak a dolgok meg a vélemények néha.
Misi bácsi már tavaly nyáron is mindig mesélt az előző munkahelyeiről, a suliról, akármiről. Ma szünetben beleettünk egymás kajájába aztán három órán keresztül regélte a honvédségi kalandjait. Másfél éve mondja, de mindig akad új történet - ha meg épp nem, akkor (mintha valami kölyök kérné a Jancsi és Juliskát) azt mondom, hogy mesélje el azt, amikor... Van, aminek sosem szabad megváltoznia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése