Nos akkor évösszegző bejegyzés. Röviden: többnyire rossz volt, de néha jó. Kicsit hosszabban: év elején a fagyban álltunk Julival a Hotel előtt, és sikerült megfogalmaznom valamit, amit addig nem. Voltunk sok koncerten, és nem mindig depresszív bandák koncertjein. Pár kapcsolatom megerősödött, néhány elhalványult, egy-két új is lett. Az iskola? Hát az kurvára nem érdekelt. A gyárban jöttek-mentek az új emberek, párat akaratom és az elveim ellenére megkedveltem, de úgy már soha nem fogok tudni ragaszkodni, mint Laci bához vagy utána Gábor bához. Szétesett a rendszerem, kis spontaneitást kellett tanulnom. Nyáron minden nap hajnali négykor keltem, amit nagyon tudtam unni de imádni is. Műtötték aput. Kétóránként adtuk a macskámnak a rákgyógyszert. Eltemettük a macskámat. Ültem az ágyon, és már szomorú se bírtam lenni, csak üres és értelmetlen volt minden. Soha többet nem akarok ilyet érezni. Hetente jártunk a zirci kórházba. Meglett a jogsim. Aztán jött a telefon, hogy nem megyünk többet Zircre, meghalt nagyi. Zokogtam a csarnok sarkában és kapaszkodtam abba, akit értem. Főleg Misibe, aki életmentő volt akkor is, amikor kedves névrokona eltűnt hat hétre. Hazahoztam egy elcseszett macskát, aki azóta kétszeresére hízott és kitartóan cincálja az idegeimet és a szobám berendezését. Dolgoztam, sokat. Karácsony előtt vagy húsz emberrel puszizkodtam a munkatársaim közül, nagy részük egy éve még szinte idegen volt. Rutinosan öleltem Misi bácsit, aki már tavaly sem volt idegen és aki valahogy a legjobban ismeri a hisztis énemet, aki valahogy többször látott sírni, mint bárki (mondjuk, azt hiszem, röhögni is). Annyit sírtam ebben az évben, mint soha eddig. Vagyok olyan szerencsés, hogy általában volt kinek a vállán. Összegezve: szar dolgok történtek, nagyon rosszak, sokszor, viszont a körülöttem levő embereknek nagyon hálás vagyok, mert egyedül ezt az évet nem csináltam volna végig.
Boldogabb új évet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése