Az a másfél másodperc, amikor este a gyár kajáldájában újra megcsapott az érzés, hogy
otthon vagyok. Misi bácsi leült az asztalhoz a kávéjával, én a cipőfűzőmet kötöttem, Ádám meg Chris kezet fogtak a csapnál, egy kék hátizsák volt a széken. Egy pillanatra olyan volt, mint tavalyelőtt nyáron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése