2015. július 24., péntek

A leállás előtti utolsó munkanap végén visszarángattam Misi bácsit az öltöző ajtajából egy hiányoznifog-puszira. Aztán öt perc múlva szóltam neki, hogy várjon meg, hazajövök én is, mert az Öreg elengedett. Amikor kijöttünk a gyárból, még örültem a 'nyári szünetnek', mire leértünk a buszmegállóba, már görbült a szám, hogy túl hosszú lesz ez a másfél hét. Nem gondoltam volna pár éve, hogy képes vagyok így kötődni (helyhez, emberhez, géphez, munkához, bármihez).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése