gangike

Elég sok dolgot megtanultam az elmúlt két és fél évben, de kettőt most kiemelnék: kötődni és nem kötődni mindenkihez. Az utóbbi valami védekező mechanizmus lehet, akkortájt alakult ki, amikor Gábor bá felmondott. Laci bá volt az első, aki elment azóta, hogy itt dolgozom; zokogva kapaszkodtam bele és jóval tovább sírtam utána, mint az normális lett volna. Janit valószínűleg ma láttam utoljára, és két puszival meg egy mindenjóttal váltunk el. (Tudjátok, ahogy a felnőttek szoktak. Mármint azok, akik nem olyan elcseszettek, mint én.) Nem tudom, a személyiségfejlődésem szempontjából jó-e ez az irány, de kevésbé fáj.