Hajnalban álltam a buszon és a rádióból megszólalt az a dal, amit tavaly nyáron minden egyes hajnalban hallgattam a buszon munkába menet. A falonamit emeleka teneveda vakolat. Édes nosztalgia, ami valahol mélyen kurvára fáj. Akarode? NEM!
Délelőtt mindenki megőrült, téglákat nyalogattunk, én folyamatosan visongva röhögtem, Misivel szívattuk egymást mint két nagycsoportos (mármint két igencsak perverz nagycsoportos, akiknek minden második mondatában szerepel valami utalás a szexre).
Délután amerikai autókat bámultunk Komáromban, ma is megyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése