gangike

A szociális munka világnapját ünnepeltük ma tegnap. Este hatkor még segélykérő üzenetekkel bombáztam az apámat, tizenegykor már csak annyit írtam a munkatársamnak, hogy a város részeg szocmunkásai épp Nagy Feróra kacsatáncolnak, és az élet meseszép (pedig az estét kénytelen voltam józanon végigtolni). Meg amúgy is, van valami abszurd báj abban, amikor az idősek otthonának a konyhájában mosogatsz hajnali egykor, az igazgató asszony adogatja neked a poharakat és közben ordítva éneklitek, hogy ne gondold, ó, ne, hogy tied a világ.