gangike

Van egy téma, ami eddig akárhányszor szóba jött, én vagy azonnal elkezdtem terelni, vagy ha nem volt erőm, akkor csak bekussoltam és haraptam a szám. Aztán ma eljött az a pont, hogy nem bírtam tovább, és zokogtam, mint valami kölyök, az asztalhoz basztam a szemüvegem, és elmondtam háromszor, hogy tudom, hogy szánalmas vagyok (mert az vagyok). Szerencsétlen Misi bácsi először elröhögte magát, aztán csak mondta, hogy ne féljek, nincs mitől. Azt már alig merem megemlíteni, hogy reggel a buszmegállóban meg a boldogságtól fakadtam sírva. Lassan illene összekaparnom magam.