Térdeltünk a betonon, téglát pucoltunk, négykézláb mászkálva pakoltunk öt raklapra felváltva összevissza. Ráültem a sarkamra, néztem őket fél percig, és kitört belőlem egy mondatban az az érzés, ami lassan három éve a legerősebb. Ki hinné, hogy a legőszintébb vallomások úgy kezdődnek, hogy
ha ti nem lennétek, bazmeg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése