2016. április 19., kedd

Ez vagyok. A kiscsaj, aki húsz középkorú férfi között áll a temetésen, egyik mögé elbújik, a másik fogja a vállát. Ezek ketten ismerik minden hibámat, láttak a legszarabb pillanataimban, mégis szeretnek, és azt akarják, hogy szeressem én is magamat. Beülhetnek mellém a kocsiba, az egyiket megkérem, hogy szokás szerint most is pofázzon bele mindenbe, a másik a hátsó ülésen időnként azt kezdi üvölteni, hogy mind meg fogunk halni. Ülünk a kocsmában és arról beszélünk, aki meghalt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése