2016. április 14., csütörtök
Ugyanott ültünk, ahol két éve nyáron minden nap. Amit
akkor
alig mertem kinyökögni, az mára magától értetődő. Résnyire nyitott szemmel nézzük egymást, röhögünk, és tudjuk, mi jár a másik fejében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése