2016. április 14., csütörtök

Ugyanott ültünk, ahol két éve nyáron minden nap. Amit akkor alig mertem kinyökögni, az mára magától értetődő. Résnyire nyitott szemmel nézzük egymást, röhögünk, és tudjuk, mi jár a másik fejében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése