gangike

A gyárban a legsutább mozgásommal közlekedem, mert nem fognak miatta kiröhögni. Hangosan énekelek, ha épp arra kattan az agyam. Kimondom, ami eszembe jut, akkor, amikor. Kiveszem a munkatársam kezéből a bicskát és vágok magamnak a szalonnájából. Beleiszunk egymás kávéjába. Nem figyelek oda a beszédemre, a mássalhangzók többségét csak ritkán ejtem ki. Gondolkodás nélkül kiröhögök bárkit (igen, a főnökömet is). Bármikor odafekhetek valaki ölébe. Furán érzem magam, ha farmerben és ingben vagyok, nem játszóruhában. Szerintem ez az otthon definíciója.