gangike

Reggelente nem kell jeget kaparni a kocsiról. Süt a nap, hunyorgunk. Éjjel egy kéttenyérnyi pillangót hajkurászunk tíz percen át, bedobozoljuk és szabadon engedjük. Minden létező testrészemben izomlázam van. Három pohár kávéval a kezemben berúgom a túlsó gyár üres és vaksötét csarnokának ajtaját, a sarokban szétrebben két szerető. A bozótban cinke eteti a fiókáit, tőle tíz méterre egy fácán és egy nyuszi. Őszinte vagyok, mérlegelés nélkül teszek fel kérdéseket és adok válaszokat. Azt mondják, hónapok óta nem mosolyogtam ennyit. Tavasz van.