Ki hitte volna, hogy a háromból a leggyávább lesz az, aki tényleg felmond... Négy év után otthagytam a gyárat, a legnehezebb döntés volt, amit valaha meg kellett hoznom. A történetből másik kettő (a Misik) végigcsinálták velem ezt a két hetet, megöleltek, amikor bementem sírni a kemence mögé, felvették a telefont, amikor itthon hiperventilláltam a pániktól, biztattak, hogy igenis legyen merszem, mert nekem még kell, hogy legyen. Ha valamiért megérte ott tölteni négy évet, az az, hogy ezt a két bajszos őrültet megismertem. Ők régóta nem a munkatársaim voltak, hanem a barátaim, és azok is maradnak. Nem volt könnyes búcsú, nem volt ég veled, csak megbeszéltük, melyik nap találkozunk a jövő héten. Szerdán megkezdem a kórházi pályafutásom, egyelőre segédápolóként.
Uraim! Örök hálám mindenért, nagyon szeretlek titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése