Az egyetlen kurvajó gépről be szoktunk segíteni a többire, hogy meglegyen a norma. Na, most hogy azt emelte ez a drága ember, már más gyártmányt csinálunk a kurvajón, tehát besegítés kilőve. Amiért én nyertese vagyok a történetnek: szerintem viszonylag sokat leszek a jó gépen, mert annyira pici lapkák jönnek róla, amitől normális ember meghülyül és kifolyik a szeme, és még meg sem tudja csinálni a normát. A műszak lélektani mélypontja az volt, amikor este hat körül Misi bácsi megállt mellettem, és annyit mondott, hogy na, az Adri már kiborult. Aztán bent maradtam vele az utolsó szünetben és gyártottam neki Emese gépéről, szóval picit megnyugodott meg meg is ölelgetett. Én kilenckor letettem a lantot, úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó többet gyártani a normánál, Misi bácsi ezzel egyetértett, úgyhogy megmutogatta nekem az új gépeket, szétszedte, belenézhettem, eltekergethettem.