gangike

Bizarr volt ez a nap. Az Öreg barátságos volt, szépen kért és elmagyarázott mindent, cinkosan nézett rám a holland úr mögül és mondta, hogy mindjárt elmennek ám most már, viccelődött, nem zavarta, hogy négy óra valódi munkáért fizet nekünk nyolcat, aggódott, hogy van-e buszom hazajönni. Nem volt rossz, először majdnem két órán át nem kellett semmit csinálni szinte, de legalább még egyszer Laci bá műszakjában lehettem, délután is volt egy szabad másfél óránk, azalatt Misi bácsival a köszörű mellett állva megváltottuk a világot, meg viszonylag korán el is engedett minket az Öreg, akkor meg az ebédlőben folytattuk a világmegváltást, ha már Misi bácsi nem léphetett le velünk. Amúgy durva, hogy megnéztem a gép mai papírjait, és majdnem elsírtam magam azon, hogy a délelőttös aláírásánál az új bácsi neve van, nem Laci báé. Kurva nehéz lesz ez...