gangike

Holnap jönnek valami fontos leendő megrendelő bácsik külföldről a gyárba, úgyhogy ma az volt a harci feladat, hogy takarítsunk ki szépen úgy, hogy ne maradjon sehol por. Aki látott valaha kerámiagyárat, az tudja, hogy ez egy tök teljesíthető kérés lenne, ha kapnánk rá... nem is tudom... fél évet. Marietta volt a másik áldozat, nagyon lelkes volt, de sokra nem mentem vele. Nem akarok arról beszélni, milyen dzsuva lakott a kemence mögött, arról meg pláne nem, hogy az ablak előtti raklapok alatt mi volt (meg van is, mert oda nem látni be). Fél kilenckor elhajítottam a söprűt, ennyi volt, kész, vége, és mentem nyúzni Misi bácsit, hogy tanítson már meg szedni a nagygépet. Megtanított, úgyhogy a közbenjárásommal neki is meglett a darabszáma. Holnap tizenegyre megyünk, hogy mire jönnek a fontos bácsik, elindítsuk a gépeket is mutatóba.