2013. október 3., csütörtök
Csopiterin konkrétan a sírás határára kerültem, mert hihetetlen, hogy három órán keresztül ülnünk kell körben és érdektelen/személyes dolgokról kell beszélgetnünk, és mindezt egy kötelező főiskolai órán. De legalább most ezt fogom hallgatni, amíg el nem megyek melózni, mert Juli ezt énekelte, amikor vánszorogtunk át a Sparba, és az jó volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hogy mekkora hülyeség ez a kikényszerített "beszélj magadról, oszd meg a többiekkel milyen személyes élmény jutott eszedbe, aztán sírj" dolog, hát szörnyű :D
VálaszTörlés"Hogy sikerült megérkeznetek, milyen a hangulatotok ma?" ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. ÁÁ. Borzalom, komolyan. :D
VálaszTörlés