gangike

Este végre jött Misi bácsi. Szembe sétált velem a folyosón. Nagy öröm, nagy ölelés, egész éjjel nagy mosolyok meg pofázás. Az előbb meg kellett csinálnom a Szépszemű haját, mert Meli nincs, ovis fényképezés viszont van, és idegbetegen álltam neki, de aztán végeztem, és odabújt a gyerek, és olyan aranyos és szép volt, hogy az valami hihetetlen, úgyhogy most minden jó. Most még az sem zavar (de, zavar), hogy ma lesz csoportterápia óra.