2013. november 23., szombat

Érdekes megfigyelni, hogy szokunk össze szép lassan Gábor bácsival. Tegnapelőtt nagyon udvariasan beszélgettünk. Tegnap a legcsúnyább mondat, ami elhagyta a számat, az az volt, hogy megint nem lehet állítani ezt a szart. Tegnap ő beleöntött a gépbe egy vödörnyi port, majd amikor rájött, hogy nem kellett volna, és most neki kell állnia pohárral kimerni belőle, annyit mondott, hogy elég nagy butaság volt beleönteni. Ma én azzal a mondattal indítottam, hogy megint kurvára ugrál a méret és tele van a tököm mostmá'. Aztán együtt álltunk neki szerelni, ketten találgattuk, hogy mit kell csinálni, felváltva nyomkodtunk és tekergettünk dolgokat, kétszer hívtuk fel Misi bácsit kétségbeesve, és amikor már minden remény szétfoszlani látszott, akkor fél egykor el tudtuk indítani a gépet. Kicsit féltem, hogy elbasztam az egészet... - mondta Gábor bácsi az örömködés után. Misi bácsi büszke lesz ránk.
Jövő szerdán 23 óra 55 perckor pedig landol Jázi gépe Magyarországon.

1 megjegyzés: