Tegnap reggel az volt a kellemes meglepetés, hogy az Öreg nem vergődött, amiért egyedül voltam diák, nem hisztizett, hogy miért nem mentek a gépek, nem szólt be, hogy Misi bácsi miért csak annyit köszörült, és még széles mosollyal, megjött a Mikulás! felkiáltással csokit is adott mindenkinek. (Nagyon bájos, amikor az ötvennyolc éves, bajszos Öreg reggel fél hatkor odamegy egy csokival a kezében az ötvenhat éves bajszos Misi bácsihoz, és azt mondja, hogy szia Misi, megjött a Mikulás!)
A tegnapi nap legfőbb örömforrása az, hogy vége a szorgalmi időszaknak. Vége a szorgalmi időszaknak! Mint a messiást, úgy vártam ezt a napot. Vége a szorgalmi időszaknak!
Este egész meghatódtam, mert Adrika meg Misi bácsi úgy örült a kis gyurma biszbaszoknak, amiket csináltam nekik, mint két kölyök.
Most reggelre pedig kaptunk pár centi havat, ami elég nagy meglepetés volt nekünk, és sajnos a közútkezelőknek is. Bár rohadtul nem akartam havat, azért csak kitört belőlem a hatéves, és ugráltam a gyárudvaron, hogy Misi bácsiiii, esik a hóó, ezúton is köszönöm neki, hogy életben hagyott, láttam az arcán, hogy ehhez nagy önuralomra van szüksége. A buszközlekedés kaotikus volt, izzott az URH, ("-Attila, te vagy mögöttem? -Én. - Neki fogok menni az oszlopnak? - Gyere csak, Pityu, messze van még!"), és fogalmam sincs, hogy a munkatársaim hazaérnek-e mondjuk déli 12 óránál előbb.
És ma este Alvin meg Supernem koncert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése