gangike

Nem fog a ragasztó, és odavész egyheti kézműveskedés, de olyan fáradt vagyok, hogy kiborulás helyett rezignáltan elkészítem a B-tervet. Van, hogy hiába tervezek el valamit, nem lesz úgy. Aztán van olyan is, hogy csak kibököm végre, amit másfél éve akarok mondani. Persze csak úgy esetlenül, hülyén, a magam módján. Vicces, amikor teremtek egy szituációt, amivel aztán nem tudok mit kezdeni. A reakció is olyan, amit vártam: esetlen és hülye. (Ő sem tud vele mit kezdeni.) De a legkedvesebb módon esetlen és a legszerethetőbben hülye. Hogy a külvilág csak a majdnem könnyesedő szemeimet látja, az ölelést meg a vigyorgást, de én érzem a tétovázást aztán a szorítást, ami felér jópár mondattal, meg hihetetlen hálát is érzek. Karácsonyi giccshangulat és boldogság.