2015. június 23., kedd

Azoknak, akik nem értik, mit szeretek ebben a munkahelyben, látniuk kellett volna a mai délelőttömet (ami után lehet, hogy még kevésbé értenék...). Az elcseszett alapanyag miatt szét kellett kapnunk egyik gépemet. Amikor végeztünk, szólt az Öreg, hogy álljunk neki mind a kettőn kicserélni két alkatrészt. Szétszedtük megint. Szeretem, hogy amikor többes számban írom ezeket, az tényleg "csapatmunkát" jelent. Térdeltünk ketten a porban, és próbáltunk berakni egy három milliméteres csavart. Szécsi Pált énekeltem monoton. Lerohadt a targonca, Misi bácsi azt rugdalta a déli szünetben, én a gépem ajtaját basztam be párszor idegből. A Móci bácsi nem tud úgy elmenni kettőnk mellett, hogy ne vigyorogjon. Mi sem tudunk úgy elmenni egymás mellett, hogy ne vigyorogjunk, akkor se, ha előtte két perccel még atombombát akartunk dobni a gyárra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése