Ezt akkor hallgattam mindig a buszon, amikor még minden kibaszott reggel bementem iskolába éjszakás műszak után, és utáltam az egészet, és sokszor arra ébredtem, hogy az ablakhoz koccan a homlokom, de ha ez a szám következett, mindig mosolyogtam. Mert megértettem. Minden. Egyes. Szavát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése