2015. szeptember 8., kedd

Ültünk a két Misivel a lecsomagolandó árun, ők meséltek, én hallgattam őket, aztán az addigi agyalásom végeredményeképp gombóc lett a torkomban, mert azt éreztem, hogy én ezt nem érdemlem meg. Nem érdemlem meg, hogy szeressem őket (nem is az, hogy ők engem - azt eddig is tudtam, hogy nem érdemlem meg). Azért néha még meg tudnak lepni a saját önértékelési problémáim.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése