Tegnap éjjel káosz volt, de nem kicsi. Imádtam. Tíz óra tíz perckor már a csarnok öt különböző pontjáról lehetett hallani hangos Misibácsizást, kurvaéletezést, csapkodást, vihogást, és ez így ment egész éjjel. Megint leállt ez a szar - üvöltötte Eszter hárompercenként bántóan affektálva, olyankor Misi bácsi felnézett az égre, letette ami a kezében volt, és odament megoldani a kérdést. Rami morgott. Ha találkozott a tekintetünk, Misi bácsi elnyűtten mosolygott, aztán odajött kicsit vergődni. Szünetekben körbeültünk és röhögtünk a saját kínunkon, de leginkább egymáson. Annyira jó tud lenni a legszarabb éjszaka is, meg az a vacogós reggeli séta is, amikor háromszor esek el a saját lábamban.
Az volt a terv, hogy rövid csicsikálás után megyek is a suliba, de kicsit elaludtam, szóval egy órát kihagytam. Julival szokás szerint megőrültünk, ebben mondjuk segített a bibliás óra is. Dia nap végére fohászkodott azért, hogy szűnjünk meg létezni egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése